LMFAO - Sorry For Party Rocking Kritika

LMFAO - SORRY FOR PARTY ROCKING Kritika

Ütős klip, selejtes dal

Van olyan ember, aki még ne halott volna a padlót csiszoló duóról? Első pillantásra bohócoknak látszanak, akik az életet egy lapra írják a bulival. Normális esetben ha egy ilyen előadó/együttes mélyére nézünk, megtaláljuk az értelmet, a motivációt, az ambíciót de itt...Megmarad a bohóc feeling, a cél pedig egy orbitálisan nagy buli. A borító színkontrasztok nélkül sablonos lenne, (Dalcím tetováltatva?! - Na ne már)

bár remekül feldobja az összképet a két tag arckifejezése. 

Rögtön a dalra térnék: Véleményem szerint egyik pali sincs ott hangilag, ami még a stúdiófelvételen is érződik. A dal kicsit úgy néz ki, mintha alapvetően a csoszogásra és a klipre összpontosítottak volna, mondván: "Összedobunk valami sz.rt, alárakunk egy tuc-tuc disco elemet amire lehet csoszogni, majd csinálunk egy menő klipet, mert mi vagyunk az LMFAO."

Sajnos a Party Rock Anthem után a duó már mindenkinek egyet jelent a sikerrel: Pontosan ezért lett a nem túl értelmes Sexy And I Know it c. dal is sláger. Az emberek nem veszik észre a dal hibáit, inkább bekajálják a nagyszerű reklámot amit az LMFAO hoz létre maga körül. Ha menő, ezt kell szeretni, ugyebár.

Az ember azt hinné, hogy az ilyen előadók nem jutnak messzire, de nagyon is tévednek. Az együttes két lábbal áll a showbiznisz betonján: Kisebb újdonságokkal kápráztatják el a nézőket, miközben odafigyelnek a legnagyobb slágerükre, - úgy hogy annak elemeit alig láthatóan elhelyezik az új dalokban/klipekben - ami a nézőknek fel sem tűnik. Egyszerűen egy idő után csak azt veszed észre, hogy teljesen rabja vagy ennek a régi-új dolognak. 

A fiúk nem sokat totojáztak: Alig debütált a dal, máris kidobták a klipet. A kisfilm egy a szomszédból átjövő zene miatt dübörög, amit a házban lakó középkorú házaspár férfi tagja nem nagyon preferál, ellentétben a hölgy féllel. A férj átmegy szólni a bulizó tömegnek, azok pedig feszült csöndben hallgatják őt (kivéve a kartonpapírból eszkábált robotfejű egyedet, aki inkább az Ipadjén játszogat. - A legnagyobb álmom, hogy megássam ki bujkál a doboz mögött) Miután az ingerült férfi befejezte a beszédét, a tömeg zavartalanul bulizik tovább, Redfoo megvillantja a "Sorry For Party Rocking" feliratú pólóját. A dolog addig fajul, míg a szomszéd fel nem hívja a rendőrséget, akik David Hasselhoffal karöltve megérkeznek, de inkább ők is beállnak bulizni. A kedvenc részem, mikor a szomszéd felesége feltűnik a táncparketten, de a táncos részek is felülmúlhatatlanok. Végül Redfoo és Sky Blu beájul, beviszik őket a kórházba, (addig a szomszéd felesége tartja a frontot - Szenzációs -) és ott vagyunk, ahol a Party Rock Anthem klipje elkezdődött: Mindenki zombi lesz a Redfoo által elejtett Iphone miatt, amin épp a Party Rock Anthem ment, de egy járókelő felvette a földről, elkezdte hallgatni, ezzel megfertőzve a világot, a fiúk pedig a kórházban ébrednek.

Értékelés: 10/8,5

Demi Lovato - Unbroken Kritika

Demi Lovato

Unbroken

Avagy felejtős, de nem bukó

Ki ne hallott volna Demi Lovato új albumáról? 
A kérdésembe némi irónia is belekerült, ugyanis be kell vallani, Lovato kisasszony nem teljesítette túl magát, de nem is adott alább, pont még régen. Hiába volt ez a rehab cécó, Demi Lovato nem lett híresebb. Mondhatni szemet lehet hunyni az Unbroken-re keresztelt album felett.


A kritikát rögvest a borítóval kezdeném. A barna, bézs, és vörös színek dominálnak, emiatt pedig az egész lehangoló, és unalmas, nem beszélve az egyszerű betűtípusról. Szokták mondani, hogy a könyvet ne a borítóról ítéljünk meg. De a borító dolga az, hogy akár mérsékelten is, de takarja azt, amiről a könyv szól. Viszont ebben az esetben Demi feketére rúzsozott szájjal rossz kislányos tekintettel, rejtélyesen néz a távolba. Az album tulajdonképpen ennek az ellentéte. Színes, de itt-ott már túlságosan felszínes, kiszámítható, Demi pedig kislányos bájjal igyekszik kilépni abból a véleménykörből, ami eddig a Disney által ragadt rá. Ellentétben a sokat bántott Miley Cyrus, Demi kollegája és egyben jó barátja nem leplezve akart felnőni, és rehabos felhajtásra se volt szüksége ahhoz hogy az albuma sikeres legyen, és hogy felnőttként kezeljék.


A borítóról áttérnék az első kislemeze. Skyscraper. Az emberek fejében nem azért maradt meg, mert annyira fülbemászó, épp ellenkezőleg: A refrénje elég felejtős. A dolog kulcsa a mondanivaló, ami talán nem lenne nagy dolog, ha Demi nem élte volna át élete egyik legrosszabb korszakát. A dalból lehetett volna slágert csinálni, de mivel a dalra mindenki depresszió-elűzésként gondolt, rossz koncepció mellett nem lett rádióbarát.


Egy akkora trauma után, amit Demi élt át, mindenki azt hinné, hogy egy teljesen letisztult stílussal tér vissza, lassabb dalokkal: De ennek csak a fele az igaz. Az új stílus megvan: R n B egy kis poppal keverve, de cseppet sem letisztult. Az All Night Long vezetésével néhány dalon kívül a bridge részeknél erőltetettnek tűnik Demi hangja. Mintha nem is ő lenne. A lassú dalokkal végképp meg vagyok elégedve: Az Unbroken gyöngyszemei. Egyedül a címadó dal, az Unbroken nem való oda, viszont a szép szövege mellett elnézhető. 


Egyszóval én úgy gondolom, hogy az új kislemez vagy egy R n B dalból kell hogy legyen, vagy az album bukása el van könyvelve. A gyenge eladások is azt mutatják, hogy az emberek már nem kíváncsiak Miss Lovato-ra. "Kijött a rehabról, eljárta a Skyscraper-t, tetszett, ennyi volt." - Ez a gondolkozás mód övezi azokat, akik többnyire nem tartoznak a Lovatic-oknak keresztelt rajongói közé. Valóban kár lenne Demetriáért, mert tehetséges lány, de ez az album - valószínűleg - már nem fog neki sikert hozni. Ugyanazon a szinten van, mint a fiatal énekesnő előző albumai.